Mit kell tudni a mézről

Története:

A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet. A mai élelmiszeriparban már semmi jelentősége sincs, ami elég nagy hiba, hiszen sokkal egészségesebb mint a finomított cukor. Ennek ellenére a méz még ma is megbecsült élelmiszer, kenyérre feltétnek és cukorpótlónak is használatos. Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme. A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.

A természetes méz „előállításának” folyamata

A rovarokon kívül az ember is gyárt mézet cukorszirupból enzimek hozzáadásával, amely azonban nélkülözi a természetes méz gyógyhatásait. Ezt a szintetikus mézet vagy magában, vagy a természetes mézhez keverve adják el. Ezt mézhamisításnak nevezik, de a hatóságok tehetetlenek, mivel az ilyen hamis méz nem tartalmaz káros anyagokat. A mézhamisítók izocukrot is használnak, amit a méhek nem is esznek meg, otthagyják, ha ezzel kínálják őket. Ha mégis megeszik, akkor belepusztulhatnak.

A gyűjtőméh szipókáján felszívja a nektárt vagy a mézharmatot, ami a mézgyomorba kerül; így szállítja a kaptárba. Ott átadja a mézérlelő belső munkásoknak, akik többször is felszívják, majd leadják, közben különböző enzimek, savak, fehérjék keverednek hozzá. Egy enzim invertálja a répacukrot, vagyis egyszerű cukrokra bontja. Más enzimek fruktózzá alakítják a glükózt, vagy összetett cukrokat állítanak elő. Közben a nektár besűrűsödik, és olyan anyagok kerülnek bele, amelyek akadályozzák a gombák és a baktériumok növekedését.

A besűrítés két lépéses. Először a méhek felveszik, majd leadják a nektárt. Ha a víztartalom már csak 30-40%, akkor a méhek viaszsejtekbe töltik. A sejtet nem töltik fel teljesen, hogy nagy felületen párologhasson. A párolgást szárnyuk legyezgetésével gyorsítják, ami a kaptár szellőzését is javítja. Amikor a víztartalom már csak 18%, akkor bepecsételik a mézet. A már kész mézet is többször áthordják, rendezgetik. Ha a mézes kereten a méz legalább kétharmada le van pecsételve, akkor a keret kipergethető. Az itt leírt víztartalom nem pontos, a szomszédos sejtek víztartalma között akár 10%-os különbség is lehet. Előfordul, hogy ugyanazon a lépen a hígabb méz le van pecsételve, a sűrűbb nincs. A főhordás végén nyitva maradt mézet sokszor később sem fedik be. Teleléskor azonban a fedetlen víz meghígul, és kifolyhat.

Néhány növényfaj mézét, például a hangamézet már 20%-os víztartalomnál pecsételik. Néha kipergetik azokat a kereteket is, amelyeknek kevesebb, mint kétharmada, de legalább fele be van pecsételve. A magyar törvények szerint csak a hangaméz vagy a sütő-főző méz víztartalma lehet 18%-nál magasabb, akár 20% is. A sütő-főző hangaméz víztartalma akár 23% is lehet.

Ausztráliában, Ázsiában és Amerikában más méhfajok mézét is gyűjtik, és különlegességként adják el, ami azonban nem kerül nemzetközi kereskedelembe.

A méhek a mézet téli élelemnek, vagy akár esős napokra tartalék tápláléknak gyűjtik. Jó méhlegelő esetén szükségletük többszörösét képesek begyűjteni. A méhésznek vigyáznia kell, hogy csak a fölösleget vegye el, különben méhei nem fogják túlélni a telet, vagy a hirtelen jövő márciusi hóesést. A méhésznek mindig kemény télre kell számítania.

Télen a méhek a telelőfürt közepét legalább 27 °C-ra fűtik fel, de a külső réteg sem hűlhet 8 °C alá, mert akkor a méhek megfagynak. Ehhez a tavasztól őszig gyűjtött méztartalék biztosít fűtőanyagot. Még akár −20 °C-os téli hideg esetén is képesek a telelőfürt mélyén fenntartani a mézfogyasztáshoz szükséges hőmérsékletet, ha a nép létszáma legalább 5000. Ennek az az előnye, hogy tavasszal már korán képesek kihasználni a tápanyagforrásokat és mézet készíteni. A méhészet biztosítja, hogy a méhek bőven tudjanak gyűjteni.

Régen a nyár végén, ősz elején virágzó növények képesek voltak biztosítani a méhek átteleléséhez még hiányzó táplálék beszerzését. Ez ma már nem így van; a hiányt a méhésznek kell pótolnia cukros oldat etetésével.

A méz lehet folyékony, vagy szilárd, részben kristályos. Vannak gyorsan folyó mézek is, azonban ha a méz túlságosan is folyós, akkor az a vizezés gyanúját veti fel. Emellett színe, íze is függ az alapanyagként használt nektártól vagy mézharmattól.

70–80%-ban glükóz (22-41%) és fruktóz (27-44%) keverék, további szénhidrát más cukor formájában. Az átlagos fruktóztartalom 38%, az átlagos glükóztartalom 30%. A méz kristályosodásának sebessége a hőmérséklet mellett a tartalmazott cukrok arányától is függ. A gyorsan kristályosodó, 3 nap alatt az üveg aljáig megszilárduló repcemézben a fruktóz-glükóz arány 3:2. A mézharmatméznél ez az arány 8:5, és ez a méz hónapokig vagy akár évekig nem kristályosodik. Ellenben a tiszta akácméz akár 30 évig is folyékony maradhat, de már a kisebb szennyeződések miatt akár hetek, vagy napok alatt is megszilárdulhat. A megkeményedett méz óvatos melegítéssel újra folyékonnyá tehető (legfeljebb 35 °C-ig szabad melegíteni). A mézben más cukrok is előfordulnak, szacharóz, maltóz és melitóz, és további di- és poliszacharidok. Magas cukor- és alacsony víztartalma miatt a méz megfelelő körülmények között sokáig eltartható, és a mikroorganizmusok sem tudnak benne szaporodni.

Élettani jelentőségét elsősorban cukortartalma adja. Lényegesen kevesebb benne a vitamin- és az ásványianyag-tartalom. A tartalmazott enzimek jelentősége sokkal nagyobb mennyiségüknél. A 40°C fölé hevített méz enzimtartalma lebomlik, ezt a mézet „halott”-nak nevezik.

Összetétel:

– 15-21% víz, a sűrűbbek akár 7-8%-osok is lehetnek. A hangaméz akár 23% vizet is tartalmazhat.

– jelentős mennyiségű természetes antioxidánsok mint enzimek

– kalcium, réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium, cink

– igen kis mennyiségben B1, B2, B3, B5, B6, C-vitamin. Egyes hegyi mézek C-vitamin tartalma elérheti a 100 grammonkénti 116–240 mg-ot is. Például a menta- és kakukkfű nektárjából készülhet ilyen méz.

A méz kinyerése és feldolgozása

Emberi felhasználáshoz a mézet méhész vagy mézvadász szerzi meg, illetve nyeri ki. Mézvadászatra az őskortól jár az ember, a természeti népeknél még ma is ez a méz megszerzésének módja. Európában egyes népek szintén mézvadászatra jártak még a 19. században is. Mézvadászattal lépesmézet nyernek.

A méhész a kiválasztott kereteket (egyesével vagy rakodókaptár esetén fiókostul) kiveszi a kaptárból, és kipergetett keretekkel helyettesíti őket. A kereteket akár félre is teheti egy alkalmasabb időpontig, amikor kipergeti őket. A rablás megelőzésére úgy kell időpontot választani, hogy vagy ne röpködjenek a méhek, vagy legyen egy közepes mennyiségű hordás. A kánikula szintén nem jó, mert rontja a keretek stabilitását. A 40 °C fölötti hőmérsékleten a méz enzimtartalma elkezd bomlani. Amikor kiveszi a kereteket, akkor vizes ronggyal takarja be őket, szintén a rablás megelőzése érdekében.

A keretekből a mézet pergetővel nyerik ki, pergetik. Ez lehet kézi vagy gépi. A kereteket megfordítva kell betenni, hogy kifolyhasson belőlük a méz. A pergetésnek alkalmazkodnia kell a hőmérséklethez. Egyes gépi pergetők önfordítók, azaz automatikusan megfordítják a kereteket, ha az egyik oldal kiürült. Mielőtt a kereteket a pergetőbe teszik, le kell szedniük a sejtek viaszfedelét. Ehhez használható fedelezővilla, vagy rezgő késsel ellátott fedelezőgép. A pergetőből kifolyó mézet még szűrni kell. Tiszta edényben fogják fel. A méz higroszkópos, és könnyen átveszi más anyagok szagát; erre vigyázni kell tároláskor.

A fedelezésből préseléssel lehet még mézet kinyerni. Hagyományosan ehhez hasonlóan nyerik ki a zselészerű hangamézet, de újabban sokszor ezt is inkább pergetik. Ehhez a sejteket felszúrják úgy, hogy a falak ne sérüljenek. Ez a módszer régebbi, mint a pergetés.

Továbbá a méhész készíttethet lépesmézet is építtető keret beadásával. Ezt nem nyerik ki a viaszból, hanem azzal együtt adják el, a pergetett vagy préselt méznél drágábban.

Fajtái

A különböző növényekről gyűjtött mézfajták nemcsak ízükben, színükben és illatukban különböznek, hanem hatóanyagaikban is eltérnek egymástól. Az aromát gyakran a fő összetevő határozza meg, amit a többi csak kisebb mértékben módosít. A méhészek nem nagyon tudják befolyásolni, hogy mikor mit gyűjtenek a méheik.

Ha a mézet eredet szerinti jelöléssel látnak el, akkor annak legalább felének a megjelölt forrásból kell származnia. Ez ellenőrizhető a virágportartalom, az íz és a vezetőképesség alapján. A fajtamézek nyeréséhez gyakran vándorolni kell a méhekkel. Ha nincs fő összetevő, akkor a virágmézet vegyes virágmézként lehet eladni.

A méz virágpor tartalmának fő összetevője a méz névadója, azonban a virágpor aránya nem mindig egyezik meg a mézhez használt különféle nektárok fajtáival. Függ az adott virág által termelt virágpor mennyiségétől, a virág szerkezetétől és állásától. Az akác virágpora mindig alul reprezentált a kevés virágpor miatt, a szelídgesztenyéé mindig felülreprezentált a virágok állása miatt. A hársból is aránylag kevés virágpor kerül a mézbe, mivel a hársak virágai lecsüngenek. A méz virágpor tartalmához hozzájárul továbbá a gyűjtőméhek szőrére tapadt virágpor is. Végül a méz begyűjtésekor, pergetésekor vagy préselésekor is kerülhet szennyező pollen a mézbe.

Speciális szűrési eljárással a virágpor eltávolítható a mézből. Ez lehetővé teszi, hogy a pollenallergiások is élvezhessék a mézet, ámde a virágpor eltávolítása lehetetlenné teszi, hogy a virágportartalom alapján következtessenek a nektárt adó növényekre, és a származás helyére. Továbbá az ilyen méz bizonyos manipulációi kimutathatatlanok, például a cukrozás. Az Európai Unió megengedi ezt az eljárást, de az egyes országok akár be is tilthatják.

Virágméz

A virágmézet a méhek a virágokban, esetleg a levélhónaljakban termelt nektárból készítik, szemben a mézharmatmézzel. A legtöbb virágméz hat héten belül bekristályosodik, ami nem jelenti azt, hogy ehetetlenné vált, vagy megcukrozták. Egy ismert kivétel a magyar piac fő kedvence, az akácméz, ami tisztán akár évekig, évtizedekig is folyékony marad. A kristályos mézet nem szereti, de a krémmézet elfogadja. A kristályosodás a tárolás hőmérsékletével lassítható, vagy folytonos kevergetéssel apró kristályokkal kristályosodó krémméz készíthető.

A legfontosabb mézfajták Magyarországon:

További fontos mézfajták:

Eukaliptuszméz: erősen fűszeres, meghűlés kezelésére használt méz.

Kakukkfűméz: erősen aromás.

Hangaméz: erős aromájú, zselészerű, darás, nagy víztartalma ellenére nehezen folyó.

Mézharmatméz

A mézharmatméz alapanyaga a levél- és a pajzstetvek által kiválasztott cukros, ballasztanyagokban gazdag mézharmat. Rendszerint sötét színű, sokáig folyékony mézek. Virágport (pollent) tisztán nem tartalmaznak. Magyarországon kevéssé, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban nagyon népszerű mézfajták. Aránylag több enzimet tartalmaznak, mint a virágmézek. A méhészek igyekeznek elvenni, mivel támogatja a méhek nozémáját.

Erdei méz: a mézharmatméz általános megnevezése, ha nincs fő összetevője. Kis mennyiségben keveredhet hozzá virágméz. Színe, íze a növényektől és a mézharmatot előállító tetvektől függ. A főként különféle fenyőfajokon termett mézharmatból készült méz barna színű, erőteljes, enyhén kesernyés ízű. Lombos fákról gyűjtött mézharmatméz: hasonló az erdei mézhez, Íze erőteljes, gyakran karamellára emlékeztető.

Fenyőméz: Sötétzöld-fekete, néha vöröses, erősen fűszeres.

A méz felhasználása

Kitűnő ízesítő és édesítőszer, teákba, gyógyteákba, kávéba, sütemények, cukorkák készítéséhez, palacsintára, kenyérre feltétnek is használják. Tápértéke 1350-1450 kJ/100g. Glikémiás indexe fajtától függően 31 és 78 közötti.

Jó házi szere a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak. A természetes antioxidánsok az anyagcsere és a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet. Antimikrobiális hatású a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak (4-6 között, leggyakrabban 5,5 pH), valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását. Kedvezően hat az izomzat, a szív és az emésztő szervrendszer működésére. Segít beállítani a vérnyomást: az alacsonyt emeli, a magast csökkenti. Gyógyító hatású légúti- és májbetegségekben is.

Az orvostudomány a többi méhészeti termékkel együtt az apiterápia részeként használja. A magyar törvények szerint egy élelmiszeren nem jelölhető olyan gyógyhatás, amivel az nem rendelkezik.

Enyhén gyulladásgátló, gyorsítja a helyi duzzanat, a fájdalom és bőrpír eltűnését. Támogatja a fibroblasztok növekedését, így a sebek egyenletesebben gyógyulhatnak, és kevésbé hegesednek. Baktériumölő hatása miatt sebekre is kenik; a sebről eltünteti az elhalt szöveteket. A baktériumölő hatás jelentős részben a hidrogén-peroxidnak köszönhető, ami azonban csak alárendelt szerephez jut a keverékben. Egyes kísérleti eredmények szerint a gyulladásgátló hatás a mézben jelen levő polifenoloknak és a flavonoknak köszönhető. Emellett további hatóanyagokat is kutatnak, amelyek például a meticillinrezisztens sztafilokokkuszok és a vancomycinrezisztens enterokokkuszok ellen is hatékonyak.

A sebek kezelésében egyre fontosabbak bizonyos speciális mézfajták.

Több ezer éve ismert, és újabb felmérések szerint is a méz fogyasztása segíti a lábadozók gyógyulását, segíti az emésztést (szabályozza a bél baktériumflóráját) és a gyermekek növekedését. Elősegíti az ásványi sók, főleg a kalcium és magnézium beépülését a szervezetbe. Nem borítja fel a sejtek metabolizmusát. A szív- és érrendszeri betegségek esetén is jót tesz.

A méz a maga természetes állapotában vagy üvegezve is tartalmazhat különféle szennyeződéseket, ezért a klinikai gyógyászatban használt mézet gammasugárzással sterilizálják. Ez meghagyja a méz enzimjeinek működőképességét, amit a forralás tönkretenne.

Jellegzetes íze és magas cukortartalma miatt a mézet az italgyártásban is sok helyen felhasználják. A méz egyrészt ízesítő és édesítőszer, másrészt cukortartalma az alkoholos erjesztés alapanyaga.

Erjesztett italok: mézbor, mézsör, Medovina és gvirc (horvát borszerű specialitások), Medovucha (orosz bogyókból és mézből erjesztett borszerű ital), Met (klasszikus mézbor), Tej (etióp borszerű ital mézből erjesztve), chouchenn (breton mézbor)

A méz, mint ízesítő- és édesítőszer: Bärenfang (Kelet-Poroszországból származó likőr), Krupnik (édes méz-vodka-likőr Lengyelországból és Litvániából), Mulsum (ókori római borkészítmény), Ronmiel (vízzel és mézzel készült rum a Kanári-szigeteken)

Hamisítása

A méz hamisításakor idegen anyagokat kevernek hozzá, hogy megváltoztassák a zamatát, viszkozitását, csökkentsék a kristályosodásra való hajlamát, és nem mellesleg olcsóbban eladhatóvá tegyék. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint ha a mézhez más anyagokat adnak, akkor a termék nem nevezhető egyszerűen méznek. Ha mégis annak nevezik, az mézhamisításnak számít. A szabályozás azonban csak az egészségre ártalmas anyagok hozzáadását bünteti, így, mivel a mézhamisítás az ember egészségére nem veszélyes anyagokat használ, ezért a mézhamisítókat nem lehet megbüntetni. A hamisítók gyakran lefölözik a mézet, esetleg még szűrik is, hogy leplezzék a hamisítást. Ezért a méz szűrése vitatott eljárás.

Régen a mézhamisítás kedvelt módja volt, hogy a kristályos mézbe lisztet, vagy más tömítő anyagokat kevertek. Ezt nem lehetett észrevenni a méz felolvasztása nélkül. Egy másik hagyományos eljárás a méz vizezése, amit azonban már maga a vásárló egyszerűen leleplezhet. Fruktóz hozzáadásával a méz kristályosodása lassítható, de mivel a fruktóz viszonylag drága, ezt ritkán alkalmazzák. A modern módszerek közé tartozik az elhíresült izocukor hozzáadása. Az izocukor természetes formájában egy híg cukoroldat, amit kukoricából nyernek ki. Ezt addig főzik, amíg sűrűsége el nem éri a mézét. Ezután elkeverik a mézzel. Mivel az izocukor színtelen és zamat nélküli, ezért a fogyasztó nehezen veszi észre. Szintén mézhamisításként tartják számon a cukorszirupból készült méz eladását is.

A cukortartalom manipulációja érzékszervi vizsgálattal nem, laboratóriumi vizsgálatokkal azonban leleplezhető. A vizsgálathoz a szénizotópokat elemzik. Ha a cukorban levő szén és a fehérjékben levő szén izotópjainak eloszlása lényegesen eltér, akkor az több, mint gyanús. Ugyanis a cukornád és a kukorica C4-növény, a cukorrépa C3-növény; az ezekből származó cukor megváltoztatja a cukor széntartalmának izotópeloszlását, de a fehérjében levő szén izotópjainak eloszlását nem. Már a 7%-ban hozzáadott cukor is kimutatható.

Tárolása és kezelése

A frissen pergetett mézben levegőbuborékok és kisebb szennyeződések vannak, mint viaszmorzsák, virágpormorzsák, de előfordulhatnak belefulladt méhek, álcák, vagy viaszmolyhernyók. Szűréssel és lefölözéssel a szennyeződések eltávolíthatók. A legtöbb bent maradt idegen rész előbb-utóbb a méz tetejére emelkedik, és lekanalazható. Ehhez kedvező a (májusi, nyári meleghez képest) hűvös környezet. A viszkózusabb méz gyorsabban tisztul. A mézet előbb-utóbb le kell fölözni. A lefölözött réteget vissza lehet adni a méheknek. A tisztítás céljából végzett szűrés nem azonos a vitatott finom szűréssel, mert ez csak nagyobb, szemmel is látható szennyeződéseket távolít el. A durvább szűrés már pergetéskor elvégezhető.

A kristályos méz vizes fürdőben óvatos melegítéssel újra folyékonnyá tehető. Később azonban újra megkristályosodik. A kristályosodásra legmegfelelőbb hőmérséklet a 14°C, hidegebb vagy melegebb tárolás esetén a kristályosodás lassabb. A melegítés hatására a méz veszít víztartalmából.

Allergia

A virágpor a méz tipikus alkotórésze, habár mennyisége mindössze 0,5% körüli. A mézfogyasztás után jelentkezhetnek az allergiás tünetek. Egy 2010-ben közölt kísérlet szerint a nyírfa virágporával dúsított méz szezon előtti fogyasztása csökkentette az allergiás reakciót a szezonban.

Méhészeti termékek

Virágpor

Az apiterápia fontos gyógyító terméke. Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nem csak a méhek, de az ember számára is. Mivel a virágport elsődlegesen a méhek, a fiatal méhálcák táplálására használják, így hasznosan segíti az emberi szervezet karbantartását is. A virágpor tulajdonképpen a virágos növények hím jellegű ivarsejtjeiből áll. Fontos fehérjeforrás. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványi anyag tartalmával is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium,  kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel,  szelén, kobalt található benne. Aminosavak: arginin, hisztidin, izoleucin, lizin, metionin, fenil-alanin, treonin, triptofán, valin. Egyben az apiterápiás termékek legjelentősebb vitaminforrása is. Serkenti az anyagcserefolyamatokat, a belső elválasztású mirigyek működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. Általános roboráló hatású.

Lépesméz

A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C-, és B-vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Rendkívül magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát.

A lépesmézben lévő viasz és propolisz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén.

Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség),  gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. Ellenjavallt: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés esetén.

Méhviasz

A folyékony állagú viaszt a méhek potrohának alján lévő mirigy választja ki, ami a levegővel érintkezve megszilárdul.

A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól ill. az oxidációtól, ugyanis rendkívüli mértékben higroszkópos (azaz magához vonzza a vizet) a méz. A méhviaszt mint méhsejteket a méhek a szaporodásukhoz is felhasználják, onnan kelnek ki a fiatal egyedek is. A méhviasz anyagát tekintve elég összetett, többek közt magas ásványi anyag, gyanta és propolisz tartalma van, észterek és szénhidrogének alkotják.

Propolisz

A propolisz vagy másképp méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények – főleg nyárfafélék – rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak. Ennek a szurokszerű anyagnak az alkoholos kivonata kerül forgalomba. Az alkoholos kivonat bevételének legegyszerűbb módja, ha kockacukorra cseppentünk belőle, így a keserű ízt kompenzálja a cukor édes íze.

Legjelentősebb hatóanyagai:  gyanta, balzsam, viasz, illóolajok, flavonoidok, ásványi anyagok.

Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen.

Méhkenyér

A méhkenyér vagy másképp a perga a méhek által gyűjtött virágpor és nektár keverékéből, erjedéssel létrejött anyag; a lárvák és a dolgozó méhek fő tápláléka.

Méhpempő

A méhpempő elsősorban a méhanya tápláléka, de élete első három napján minden méhlárva ezt a táplálékot kapja.

Méhméreg

A méhméreg viperaméreghez hasonló speciális állati termék, keserű, színtelen folyadék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely az élővilágban széles körben előfordul, csecsemők számára például nélkülözhetetlen. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazzák reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya- és ideghártya gyulladás esetén. A méreg pontos összetétele nem ismert.

Előállításához a méhnek virágporra van szüksége. Legaktívabb anyaga a mellitin nevű aminosav. A méregben található hisztamin hatására az erek kitágulnak, ami a vérnyomás hirtelen csökkenését okozza. További összetevői az apamin, különféle enzimek, foszforsav, klórsav  és albumin.

Általában a méh szúrásával kerül az emberi szervezetbe, ennek mennyisége mintegy 10 milligramm. A méreg izgatja az idegvégződéseket, duzzanatot, ödémát hoz létre, ami 48 óra alatt magától eltűnik. Allergiás reakció (anafilaxia) esetén nem csak a szúrás helyén, hanem nagyobb területen jelentkezik a duzzanat, ami izomgörcsöt, fulladást okozhat. Ilyenkor sürgősen orvoshoz kell fordulni. A tavaszi, virágzás alatti csípések fájdalmasabbak.

Az összes méhtermék közül a méhmérget vizsgálták a legkevésbé. A legérdekesebb tanulmányokat Kelet-Európában, és főleg a volt Szovjetunió utódállamaiban végezték.

A méhmérget sikeresen használják reumás megbetegedések, ízületi betegségek, köszvény gyógyítása során. Fertőtlenítő hatása is ismert. Infarktus esetén is sikerrel alkalmazzák, értágító és vérhígító hatása miatt. Az utóbbi időben kísérleteket folytatnak, hogy méhméreggel gyógyítsák az idegrendszeri problémákat, az isiászt, az allergiát és a szénanáthát.

A méhmérget úgy is lehet alkalmazni, hogy a méh megszúrja a pácienst, de léteznek méhméregből készült készítmények, amelyeket főleg a volt Szovjetunióban, Németországban és Franciaországban alkalmaznak. A méhméreg alkalmazható injekció formájában, krémbe keverve, vagy elektrogalván kezeléssel. Fontos, hogy a méreg a bőr alá jusson. Kimutatták, hogy jótékony hatás érhető el belégzéssel, a méreg elfogyasztásával és akupunktúrás kezeléssel is.

Alkalmazási módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunktúrás pontokon, vagy az akupunktúrás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint iontoforézissel juttatva a szervezetbe.

Ellenjavallt: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméreg-allergia esetén

Apilarnil: Az Apilarnil legfeljebb 7 napos herelárvákból előállított gyógyszernek nem minősülő roboráló, potencianövelő készítmény. Romániában állították elő először 1980-ban.

Források

*wikipedia.hu *Örösi Pál Zoltán: Méhek között *Helmut Horn, Cord Lüllmann: Das große Honigbuch: Entstehung, Gewinnung, Gesundheit und Vermarktung. 3. Auflage. Franckh-Kosmos, Stuttgart 2006, ISBN 978-3-440-10838-3. *Detlef Mix: Die Heilkraft des Honigs. 2. Auflage. Herbig, München 2006, ISBN 978-3-7766-2498-4. *R. Fleming u. a.: Untersuchungen von Bienenhonig auf Cl.-botulinum-Sporen. In: Archiv für Lebensmittelhygiene, 31. Jg. 1980, S. 179–180, ISSN 0003-925x *Josef Lipp, Enoch Zander, Albert Koch: Der Honig. Ulmer, Stuttgart 1994, ISBN 3-8001-7417-0 (Handbuch der Bienenkunde, Band 3). *M. Robischon: Duftendes Gold. In: Der Feinschmecker. Heft 1, 1. Januar 2007, S. 76–77 (über Tupelo-Honig). *Jamila Smanalieva: Ermittlung funktioneller und materialwissenschaftlicher Kennwerte von ausgewählten Honigsorten. Dissertation, TU Berlin 2007. (Volltext – über Honig aus materialwissenschaftlicher Sicht). *Elisabeth de Lestrieux, Anne Six, Jacques Six, Arjen Neve: Honig für Feinschmecker – Mit 183 Rezepten. Dumont, Ostfildern 1995, ISBN 3-7701-3493-1. *Walter Pedrotti: A szépítő, gyógyító méz, propolisz és társaik, Kossuth Kiadó